Nem lopom én az áramot, csak repül az idő, és úgy látszik az óra ennyit bírt ki – hivatalos papírom van róla, te bimbó! - Méghogy „Fityisz” Pártba lépjek be? - Te Drága! Osztán má minek? Én nekik nem bocsájtok meg egykönnyen az már biztos. Amennyi időt várakozással kint eltöltöttem - volna – már a húsvéti nagybevásárláson is túl lennék. De kihasználtam… Hát lopom én a drága időm? - Ezt már másnak mondom, téged már kivégeztelek.

Farkas éhesen, későn érkeztem haza, azóta is csak eszem egyfolytában. Ki vagyok ehűve...

Nem csoda, ha megjött az étvágyam. Dühömben is csak eszem, eszem. Hajszál vékony sonkaszeleteket. Nem tudtam neki ellenállni. Persze nem csoda, ha nem lakom jól, úgyhogy abbahagytam inkább arra a kis időre, míg kiadom a mérgem.

Gondolhatjátok, hogy jogos a dühöm, mert hiába vártam ma kint a telken déltől négyig az E-ON-osokat, hogy lecseréljék az vill.órát... Déltől négyig!!!! Hát azt hiszitek jöttek?

Valamikor ilyen nem volt... Mi van itt kérem?

És még volt képe a vállalkozónak, akit hazaérve felhívtam a vezetékes telefonomról este fél hatkor, azt mondani, hogy miért nem csörögtem rá? Nem talált oda… Arra bezzeg volt esze, hogy olyan helyen viszont lecserélte a vill.órát, ahol még papír se volt és időpontot sem beszéltek meg. Azt mondta a hetedik szomszédom, hogy volt egy kis ideje az E-ON-osnak és ha már odáig elment… Hát ilyen nincs! - De van!

Hát lopom én a pénzt? Vagy azt gondolja mindenkinek mobilja van? Csak azért nem fogok venni egyet, hogy „rácsörögjek” hol van már?...

Azért befűtöttem egy kicsit, hogy legalább a lány ne fázzon én meg sok mindent el tudtam végezni az alatt az idő alatt, úgyhogy nem ment kárba… De mi van, ha esik?