Eddigre már tudtam kár kapaszkodni a gyökerekbe, ha egyszer ők sem teszik... Bár a régi fogorvosommal még futottunk volna egy-két kört, meghánytuk-vetettük volna a lehetőségeinket, mielőtt végleg megszabadít a "gonosztól"... Emlékszem, amikor azt mondta utoljára, vagy tíz évvel ezelőtt, mert itt-ott nem igazán tetszettek a produkciói... "Ne háborogjon!... Eljő az idő, amikor még visszasírja ezt a csemegekukoricát is!"

Igaza volt, mert ez az idő most jött el... Én meg a maradék büszkeségemet is levetkőztem arra a két-három órára, amíg "kényeztettek"...

Szégyen ide- vagy oda, de igazi könnyeket ejtettem értük, mert olyannyira erősen kötődtek hozzám, hogy az istennek sem akartak a gyökereimtől elszakadni... Egy szavam se lehetett volna, de kegyetlenül fájt ez az erőszakos ragaszkodásuk, no és a kíméletlen bánásmód...

Ezen a napon kétszer bőgtem el magamat... Nem szégyen az!?Amikor egyszerre húzták ki mindenestől a négy maradék fogamat és hazaérkezve... mert eddigre már minden ízemben reszkettem... és bizony megcéloztam az ágyamat...

Egy kis kényeztetésre vágytam, amit meg is kaptam rövid időn belül a lányomtól, mert nem győzött kiszolgálni... Hol egy pohár vízzel, egy pohár teával, és egy lázmérővel tért vissza... Meg tudtam érteni, mert örült, hogy végre ismét egészben láthat... Ha tudta volna mennyire Szana-széjjel voltam én eddigre?... Nem hiszem, hogy valaha is el fogom mesélni neki teljes részletességgel, mit műveltek azok a csúnya emberek az anyjával...