Abbahagyta hát a megkezdett munkát és kiment a teraszra. A távolból sötét felhők gyülekeztek, egyik éppen a napot takarta… Ez okozhatta a napfogyatkozást, de az alól sehogy sem akart többé kibújni. Perceken belül sötétség borult az egész tájra. Hatalmas szél kerekedett, belekapaszkodva az amúgy is kidőlő félben lévő fákba. Közülük kettővel ő rendelkezik. Na - gondolta ezzel sem lesz semmi gondja, a természet majd megoldja, de az egyre sűrűsödő villámlások és dörgések nem voltak már túlzottan barátságosak, ezért jobbnak látta kissé beljebb húzódni a házba. Imádta a vihar minden formáját, ami egyre csak közeledett, de még nem tudott teljesen kibontakozni. Nem telt bele azonban sok idő, hogy ez a vágya is teljesüljön. Ilyet már rég tapasztalt.

Ennek fele sem térfa, lesz itt még akkora csinnadratta, hadd el had, csak ki kell várnia, addig is elnézegeti, hogyan válik a Duna előbb még olyan szelíden fodrozódó kékes-zöld vize egyre haragosabb sötétszürkévé.

Önkéntelenül nyúl a villanykapcsoló után, hogy megnézze bent a szobában mindent rendben hagyott e, valami vacsorának valót sem ártana elkészíteni, hiszen már kopog a szeme az éhségtől… Napok óta nem evett főtt ételt. Már megint vacakol ez az égő!?... Ideje lenne kicserélni - morgolódik és a hűtőhöz lép, hogy kivegye a fagyasztóból legalább az előkészített csülköt, amit úgy megkívánt. Ekkor döbbenten tapasztalja, hogy minden vízben ázik. Mit ázik, úszik. Nem is az égővel van itt a baj?.. Na még csak ez hiányzott!!! Áramszünet!!! Éppen, amikor megjött volna az étvágya egy kis csülökpörköltre?… De mint mindig, a jobbik oldalát nézte most is a dolognak… Eszébe sem volt ezen tovább bosszankodni, mint, amennyit muszáj, hiszen eddigre már legalább kiengedett a fagyból a csülök is…

Megborzongott a hirtelen lehűlt levegőtől. Most vette csak észre, hogy mennyire fázik… Akkor sem fog kétségbeesni, hiszen nem tarthat ez tovább, pár óra és nekiláthat a vacsora készítésének. Napok óta hideg ételen tengődik, ki gondolta volna előre, hogy ez lesz a hetek óta tartó hőség után, amikor még a főtt ételt sem kívánta.

Nem késlekedhet tovább! Itt, az üdülősoron nem mostanában lesz újra áram, azt már sejtette. A szomszédjai is hasonló cipőben járhatnak, mint ő – gondolta. Mit tehet ilyenkor egy éhes, de leleményes ember? Cselekszik. Elő a fahasábokkal! Még jó, hogy ezen legalább nem spórolt, a legjobbat, a tölgyfát választotta. Van elég! Nincs is ennél talán jobb?... Percek alatt már lobogott is a láng, izzott a parázs és másra sem tudott gondolni ettől kezdve, mint a korgó gyomrára és a csülökpörköltre, amit azon mód, ahogy szokta előkészítve, a gondosan eligazított izzó fahasábokra ráhelyezett. Már csak arra kellett ügyelnie, hogy az egyenletesen főjön és ahhoz tartani tudja a kellő hőfokot… Eddigre egyszerre volt melege, hol meg fázott, kint sötétbe borult az ég, csattogott a villám, bent pattogtak a fahasábok, az illatok meg úgy szétterültek, hogy még a harmadik szomszéd is odakiáltott…

- Mi jót főz, szomszéd, aminek ennyire hívogatóan íncsiklandozó az illata? Csak nem a kedvencemet?...

(Mi ez, ha nem felhívás keringőre? – somolygott a bajusza alatt és odakiáltott az embernek, vagy az asszonynak, mindegy is, hiszen mindkettőjüknek szólt a meghívása.)

- Aztán gyertyákat ne felejtsenek hozni magukkal, mert hangulatos ugyan a kandalló, de még korai lenne egész áldott éjszaka tüzelni?!