Pontosan úgy érzem magam most, mint a partra vetett hal, fuldoklom... nem csak fizikálisan...

- Nem azért vagyunk, hogy segítsünk egy fuldoklón?

Egyik gondból még jóformán ki sem evickéltem, ott van a másik... Kezdem unni, hogy ez lassan állandósulni fog. Miért is ne éppen akkor akarjak nagymosást végezni, amikor el kell zárnom a meleg vizes főcsapot?...

- Nem tudom.

Ha ezek a kellemetlenségek nem lennének jelen az életemben, vajon mihez is kezdenék magammal?

Mit tesz ilyenkor egy felelősen gondolkodó felnőtt ember, családfő, egy személyben, mert nincs férfi a háznál?

- A megoldást keresi.

Először magában. Mert, miért is ne gondolná, hogy meg is találja...

Egy hétköznapi probléma számomra lassan már nem az. Nagyon is komoly gondot okoz, ha felüti a fejét, nem csak anyagilag. Lassan elhasználódunk nem csak mi, magunk, de a körülöttünk lévő, bennünket kiszolgáló eszközök, szerkezetek, tárgyak is beadják a kulcsot. Ilyen a tulajdonságuk. És, ha még van bennünk élet, életet igyekszünk lehelni beléjük is, általunk, hogy tovább, még tovább szolgáljon bennünket az a tárgy, az az eszköz, az a meleg vizes vízcsap. Nélkülük ugyanis nem érezzük magunkat biztonságban, nem vagyunk teljesek és egészek. Bezavar. Mert csepeg, mert spriccel, mert folyik, vagy éppen eldugult...

Persze lehet ezen mosolyogni, de, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, amikor megtapasztaljuk először? Leblokkol. Gondolkodni sem tudunk azonnal, cselekedni meg főképp. Utoljára a konyhai vizesblokkom akkor mondta be az unalmast, amikor albérlőim voltak. Eldurrant nem csak az agyam, de a meleg vizes főcső is a konyhában, hogy azt sem tudtam mi tévő legyek hirtelenjében éjnek idején, amikor az albérlőim panaszkodtak, hogy belefordultak a földre terített paplanukról a meleg vízbe. Eszembe sem jutott hirtelenjében, hogy elzárjam a főcsapot. Nem úgy a férfi, mert ő tudta. Azóta, hogy ez a sokk ért, kinőttem e problémából és cselekedni tudok, persze nem minden idegeskedés nélkül. Mert hiszen ki szereti a meleg vizet, ha "spriccel", és nem ott teszi, ahol kell?

Még alig tettem valamit, csak várok.

- Mire? Mit fog ez nekem jelenteni? Mit kóstál? Mikor jön ki a szerelő, akit még nem is hívtam? Kit hívjak? - Talán egyszerűbb, ha magam megoldom, de kivel?

Ilyen és hasonló kérdések jönnek elő, mert az élet megint egy előre nem látható akadályt gördített elém, már megint késő este.

Paula asszony jut az eszembe a Mézga Gézából, aki mindig feltette magának a kérdést: - Miért is nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül, aki mellesleg, vízvezeték szerelő?!