Próbáltam élni nélküled,
nem hagyod.
Bárhová megyek megtalálsz,
elfutni nem fogok.
Régóta fojtogat e függelem,
mindhiába, elismerem.
Őszre tél jön, tavaszra nyár,
elmúlni nem hagyod már.
Csordultig vagyok veled,
észre sem veszed, betelt a pohár.
Lapozz tovább! Lépj egy nagyot,
ne csak hátra nézegess,
hagyni fogom, hátha?!
Ez visz előre, a képzelet.
Szobám ablakából téged látlak,
szomjazom a jó szót,
de hiába, ha a szóvirágokból
tőled csak ennyi jutott.
Kevés ez! Többre vagy képes!
Lassan kiszáll belőlem a lélek,
te még mindig nyomod.
Engedj el, elfutni nem fogok.
Hiába jön őszre tél, tavaszra nyár,
én itt vagyok!