Aki a fotóimat nem láthatta, ne búsuljon, dőljön hátra,
merüljön el a színek világába,
képzelje el maga előtt milyen káprázatos is a rozsdabarna,
a sárga, a bordó és a zöld,
akkor sem járhat messze fantáziáját színesre festve,
ha belegondol, milyen lehet ott fenn, magasan a dombon,
persze csak, ha eléri, akkor szabad visszanézni,
Akkor látni fogja, hogy megérte, ha amit akart elérte,
és arra gondol, az útnak lehet, de e napnak nincs még vége.

Ha ez még nem volt elég, másnap kezdje 'elébb,
egy, két órával megtoldva nem fog úgy sajogni a fájós háta,
hátha épp az a kis ásózás, ami odakint várja,
még a holtakat is feltámasztja,
hogy ne csak egyedül nyomja-nyomja.
Nem kell mást tennie, a napnál előbb kell felkelnie, hogy a nap utolérje,
csak a félelmét kell legyűrnie, hiszen életét majdhogynem átalussza,
mint egy mihaszna, pedig szépséges, ami odakint várja.

Sehol egy ember, egy lélek, biztatom magam, "én nem félek!"
ott a sötétben, előttem, a távolban, és mögöttem csak én vagyok,
félelem nélkül egyedül ballagok.

https://www.youtube.com/watch?v=Qxx8t_9fPe8