Te vén bolond szív
Te vén bolond szív, nem fáradtál bele
őrjítő vágyak, szenvedélyek,
izzó
perceibe,
meghitt órák rejtelmébe belesimulva,
álmodom a külvilágot,
ami sodorva
a végtelen éj csillagából
koszorút fon nekünk
szárnyra kelve úszik
a mindenség rejtett
tengerében velünk,
hogy érzésssel adja mindazt a szépet,
mit a szív őriz egy meghitt emléknek,
mert ahol Te vagy, ott vagyok Én is,
ahová lépsz, oda lépek Én is,
csak szólj és indulok
nem számít távolság
nem számít idő,
ha vár Ránk a boldogság,
mert a szerető
szívnek
nem parancsol ész,
erejét nem töri sem
páncél, sem kéz,
ha csókolja forró ajkam, ajkad szegletét
miben mosolyt játszik a
szerelem, könnyet a szenvedés,
és beborítja testünket igaz vágyakkal,
melyről dicsként igéz szavakat,
színes álmokkal,
megszűnik az élet,
itt marad a varázs,
és beköltözik két szívbe,
az újraéledt parázs.