Látod az ősz beköszöntött,
ezer levél sodródik a széllel,
száraz ágak dús lombjain,
madárfészek üres maradt,
egy kora őszi
éjjel.

 
Amott már a tél virágzik,
csillogó, opálszínű fénnyel,
deresedő ablaktükrén,
jégvirágos álmot lehel
a nap, kihűlt
erejével.

 
Életünk is homályba vész,
évekkel napjaink is múlnak,
s ráncos öreg kezeinkre
könnyező szemeink,
mély barázdát
húznak.

Sok-sok időt tékozoltunk,
vágytunk igaz társra,
hittük, hogy az ősz csak álom,
tovaszáll és újra nyár vár
két karjába
zárva.