Ha elmondhatnám egyszer
mit nem mondhatok el,
rútul festett életemben
talán lenne hely,

ha újraélném vágyaimat
minden emlékkel,
nem fájna a sötét titok,  
mit nem mondhatok el.

 
Nézd csak ezt a forró testet,
ölelésre érett,
szenvedélyért szembeszállni,
mégsem leszek képes,

mert késő már az újrakezdés,
késő a felelet,
kiölted az érzéseket, mit
visszahozni nem lehet,

 
ha meglenne a büszkeségem,
mint egy égi jel,
megmutatnám új reménnyel,
mit nem mondhatok el.

Szálló évek lidércfényként,
szertefoszlottak,
s nincs már időm megkeresni
a boldog napokat.

 
Nincs már többé újrakezdés,
fakultak az álmok,
magányosan, hideg szívvel,
a halára várok.