Azt mondják a tudat örök, legyőzi a halált,
hát reméljük, átéljük e különleges csodát,
ha voltak céljaink, de nem jött össze semmi,
ne bánkódjunk rajta, könnyedén kell venni,
mert ha megálmodjuk a meg nem lelt világot,
azt a képet visszük, azt az egy szál virágot,
amit kezünkbe tesznek, ha egyszer indulunk,
s annak illatával ér véget e földi alkonyunk.
Állítják, kik visszajöttek, ott is vannak rétek,
erdők, mezők,tavak, házak, szeretet, fények,
s végtelen nyugalom, mely áthatja lelkünket,
pótolva a messze tűnt rég elvesztett éveket.
Az a világ másabb lesz, jobb, és szebb talán,
könnyeink sem fojtogatnak, soha már ezután,
mert ott várnak Ránk, kit a földön szerettünk,
s velük majd kézen fogva, szívesen elmegyünk.