Sosem vágytál nagy szavakra. Számodra,
ezer színes virágból, csak a színtelen volt
kedves. Míg perceket számoltál, hogy újra
láthass, a napok ólomlábon teltek..
Néha nem volt időm, hogy felköszöntselek,
mikor anyák napja jött el, s a terített asztal
megbontatlan maradt, míg szemed telve volt
égő, néma könnyel..
Sosem szóltál, csak vártál és bíztál. Tudtad;
egyszer úgyis eljövök és letörlöm arcodról
a fájdalom ráncait, mit rád szőtt az idő, s a
gyermeki közönyök.
Színes csokrot hoztam, mesés rózsaágat, de
szemed sohasem ettől csillogott. Egyetlen szó
volt, mi mosolyra csábított, ha halkan azt
suttogtam.
Anya, nézd- most itt vagyok!

2008.05.04