Ne ölelj többé, nem kell, hogy szeress,
az érzelem eldurvult vaddá vált veled,
nincsenek vágyak, nincs többé remény,
csak egy ócska lom lett, mit az élet ígér,

 
hazug lett az idő, szánalom sincs benne,
csak megy az álommal lomhán elsietve,
s nem kérdi, fáj e, nem kérdi meg soha,
miért történt velünk, mi ennek az oka,

mellettem az évek, roskatagok, vének,
hívnák még vissza a tűnő messzeséget,
de csak egy széttépett, fájó hit maradt,
mely igába hajtotta az elmúlt napokat,

 
s nem szabadul többé, örökös rab marad,
sarokba szorított szó lesz, mi hallgatag,
nesztelen, síri csend, mi sötétséggel jár,
s egy semmivé vált élet, mire halál vár.