Szád szólna, talán kérnél, de a hideg, jegesre marta ajkadat,
s ahogy a dér ereje befedi megfagyott két kezed,
lábad alatt sár és szemedben könny marad.
Éhezel. A világ fájdalmát válladon hordod, vigaszt nem 
találsz,bármerre is jársz, csak a gúnyt látod magad körül nőni,
s a szánalmat, hogy emberből, rongy koldussá válsz,
Csak egy falat kenyér kellene, néhány kimondott, jó szóval,
csak egy otthon, ahol álomra hajthatod a fejed,
s egy kedves mosoly, nem szemlesütve, méltón az embernek,
akkor talán nem  bűnt látnál magadban, ha nem azt is, ami ott
belül él még, csak elhitetik veled, hogy elveszett.
Ha volna valaki, aki szemedbe nézne, s nem fordulna el tőled
megvetett nyomorodban, mit a sors neked adott,
talán lenne remény arra, hogy mindennap remélj és kenyeret
egyél, bármilyen rossz, s gonosz a holnapod..