Próbálom megköszönni, ezt a szeretetet,
azt hogy itt lehettem azt, hogy kedveltetek,
de fogytán a szó, a papír még üres, hiába
nézem, nincs rajta szöveg.
Nehéz szóval kifejezni ezt az emberséget,
nehéz elmondani, hogy nekem mennyit értek,
mert hiába van családom, gyerekek, itt érzem
jól magam, köztetek,
ahol annyi kedves ember alkot egy családot,
ahol annyi önzetlen szív nyújtja a kalácsot,
mert figyelnek arra, ki néha elesett, segítőn
nyújtják felé a kezeket,
s megvárják az időt, míg újra el nem elindul,
mert hiába az éhes has, ha oly sokszor kordul,
nem ülnek asztalhoz, míg egy könnycsepp
csordul,
mert az igazi családban, mindenki egyforma,
nem számít honnan jött, hol van az otthona,
s amíg közétek tartozom ez lesz a világom,
szeressetek, mindig ezt kívánom,
hisz, ha együtt szeljük meg az egész kenyeret,
mindenkinek egyformán jut egy kis szeretet,
s nem lesz senki, aki éhes maradna, mert ott
lesz az éhezőnek, a másik falatja.