Koldusként jöttem, vágyni egy csodára.
Meg látni szíved, hogy lobban szikrája.
S míg ágyam melegét jég dere vigyázza,
mesélj a gyönyörről Álmoknak Királya.

 
Suttogd el, milyen az éjszakák homálya,
ha kietlen tél suhan az elnémult határra,
s milyen az őszi éj, ha szél sodort faágra,
csak a múlt kapaszkodik rügyeit lerázva.

Nyújtsd kezed, lásd, mivé lesz az ember,
ki földig ért láncaira oldást kötni nem mer,
mert elveszített érzésére porszeme tapad,
s túl azon a kéken is, csak nyomorult marad.

2008.07.11