Néha megkísért a gonosz, a bűnnel teli ármány,
s hálójába szorít az ördögarcú sátán,
képekké formálja a gondolatokat, melyek rám
terítik hit nélküli éjpalástjukat.
Fejemben dobol néhány árulkodó jellel, s énem
letaglózva áll, lépést tenni nem mer.
Őrületbe kerget, mert nincsen maradásom, csak
futnék tébolyodva, de lábam nem találom,
és erőmet veszi, mert sohasem érzi, milyen ha
a kígyómarás bőrömet sérti. Üres tekintettel
bambán néz szemembe, mely a kíntól könnyezik,
míg karom ernyedve, erőm elveszíti, ő egy gőgös
pillantással lényem felemészti.
Hagyj békén sátán, ne kínozd a lelkem, ne hogy
megöld az emlékeim bennem,
halott leszek nélkülük, egy embertelen testtel,
mely érzés nélkül többé, ép elmére nem lel.

2008.01.31