Gyere álmodjunk együtt egy igaz mesét, a végtelenül
elsuhanó pillanatot, mely holnap talán csak illúzió marad, s míg felfedező utazóként barangolva járjuk testünk hajlatait, szépségével a múló idő oly gyorsan tova halad. Nézd, elhalkul a szó ajkamon, ahogy szemed a vágytól megperzsel, s lángot formál bennem, mikor kezem kezed fogja, abban a percben elbújnék egy parányi részen, hogy láthatatlanul is érezzem, így még nem szerettem.
