Kardélen táncol a fellobbanó érzés, élével megsebzi az erős acél penge, s ahogy vér csordul csorbult nyelére, a fájdalmas seb is égőn lüktet benne..
Fényesre tisztítom a ráhulló könnyel, mely gyöngyszemként némán lepereg, s míg utána hajlok, hogy felemeljem, az erőtlenné váló szív is lassan elfeled.
Eltékozolt időből egy megmaradt ábránd, éledő szavaktól még egyszer hinni kezd, s ahogy elválik lassan az éles kard fokától, meggyógyítja erejével ezt a nyílt sebet.
