Mondd, kire gondolsz, ha betakargat este,
az éji félhomály ezüstszínű leple? Mondd,
milyen az, ha kihűlt ágyad magány öleli,
s könnyeid a szív tükrét homállyal belepi?
Mondd, miért van, hogy az érzést a józan ész
más irányba viszi, s a kiszabadult vágyat,
egy erős tartópillér- csak frázisnak hiszi?
Mondd, mikor ajkadra simul az elnémuló csend, 
s a kétség éjfekete árnya szótlanságba rejt,
akkor hová illan az égbeemelő, csodás pillanat,
melynek varázsától a megdobbanó szív húrja
egyszer elszakad?

2008.05.30