Feslett fekete zubbonyát kínálja a halál,
parázsló, vad szeme álommal takar.
Már nem küzdök ellene, minek a viszály?
Talán ő az egyetlen, aki jót is akar.

 
Fekete mélységben, fekete szárnyak,
sötétlő szavakon jéghideg üzenet.
Minden fájdalom megváltássá válhat,
ha rám terül végleg az a köpönyeg.

Hová tűnik a remény az élni akarás,
miért kell a csend, a kereszt és az ima?
Miért jó tudni, ha megszűnik a varázs,
elpusztul vele együtt minden egyes vita?

 
Szétfoszlott az idő! Durva pokrócában
csak néhány sodrott ősz hajszál marad,
s míg a halál kapujában lógatom a lábam,
érzem, hogy felettem, ma győzelmet arat.

2008.08.22