Ha egyszer
földi utad
véget ér-, s
nem bántanak
többé ártó
szavak-,
az élet beszennyezett
könnyei
már nem homályosítják
szemed,
álmaid csendesen
elalszanak,
szó nem
hagyja el többé
ajkad, és
gondolataid hazaérnek
nagysokára-,
Te akkor
se félj! - mert
utad beragyogja,
szenvedésed
teliholdja-,
s szíved elhalt
dobbanása.