:
A bánat hangja nem mindig hallható,
De ha rád talál - bíz szorosan ölel,
S betakar, mint egy nagy, durva takaró,
Melegséget nem találsz távol - s közel.
Éj leple alatt oson a szobádba,
S bár az égen, csillagok fénye ragyog,
Szomorúságot lop a szürke homályba,
Hogy vadul beléd marjon - és te hagyod.
Lépte nyomán, szemedben könnycsepp libben,
Ami lassan - elindul gyűrött arcodon,
De földet érve fájdalmasan szisszen,
Ám kezedet fogja - s kísér utadon.
Bár a rengetegben néha eltévedsz,
De hidd el, szem elől - soha nem téveszt!
2006. május 10.
(91 szó a szövegben) (710 olvasás)
Angeli: (05-24-2006 @ 02:19 pm)
Már az előző versednél is akartam írni, hogy a forma és képi megjelenítés is fantasztikus. Nagyon szép ez a vers is, bár nagyon szomorú is egyben.
vp_rozika: (05-24-2006 @ 04:01 pm)
Szia Zsuzsi! Sajnos, ebben mélységesen igazad van. A bánat, a betegség mindig éjszaka kínozza legjobban az embert. Én talán erre találtam ki az éjszakai internetezést. Ezzel nagyon le tudom kötni magam, nappal nem szenvedünk annyira, hiszen élet van körülöttünk. Szomorkás hangvételű szonettedhez gratulálok! Rozika
Lacoba: (05-24-2006 @ 08:14 pm)
Elég szomorkáésakat írsz mostanában Zsuzsa. Szeretjük mi a vidámabbak is. ;)
LEKA: (05-24-2006 @ 09:27 pm)
Szomorú sorok...:( A rímek tetszenek. Egy kis könnyedség jót tenne. Puszi: Éva
blue: (05-24-2006 @ 09:41 pm)
Szomorúsággal vannak tele soraid Zsuzsikám, de nagyon szép. puszi: gaby
Gyopa: (05-24-2006 @ 12:15 pm)
Szia te szomorkodó Zsuzsika!
Szép a versed és igazat is adok neked, ha függetlenítem a személyt a tartalomtól. Győző
Anna1955: (05-25-2006 @ 07:24 am)
A szonett írás, látom téged is megfertőzött...Szép lett nagyon...A bánatot jobb kiírni magunkból..remélem sikerült neked, és már vidám vagy újra, mint amilyennek ismerünk téged...:))))) Szeretettel puszillak Anna
prayer: (05-26-2006 @ 06:55 am)
Ha a bánat hangja ilyen szép, milyen, mikor az örömök suttognak?!
Zsuka49: (05-26-2006 @ 10:43 am)
Köszönöm a figyelmeteket!:)))
Puszi nektek:Zsuzsi