:
Kínok közt vetél a futó gondolat,
álmokon ringnak az elveszett szavak,
tűnt betűk után sietnék boldogan,
de a nagy csend gyötör, kínoz, fojtogat.
Újra, s újra belém mar a fájdalom,
vajon születik-e vers még valaha,
bimbódzik-e szó, majd néma ajkamon,
ha éledő vers közt képzelem magam?
2007. október 4.
(50 szó a szövegben) (675 olvasás)
lena1: (10-13-2007 @ 11:13 pm)
Drága Zsuzsi, ez a nagy csend néha túlságosan körülölel bennünket és fogva tart. Puszi.Lena
bg: (10-14-2007 @ 04:46 pm)
Szép versbe foglalt sajgó gondolatok, mégha a tartalom a kiégettségről szól, a költő mégis ragyog...Gergely
zsuka49: (10-14-2007 @ 07:30 pm)
Bizony igazad van Lenocska!:))
Köszi, hogy olvastál: Zsuzsi
zsuka49: (10-14-2007 @ 07:31 pm)
Remélem én is Andikám, mert ha nem, akkor nagy balhét csinálok!!:))
Puszizsuzsi
zsuka49: (10-14-2007 @ 07:32 pm)
Zavarba hozol Gergely!!:))
Köszi a figyelmedet: Zsuzsi
AngyaliAndi: (10-14-2007 @ 07:38 am)
Remélem születik, s nem a csend győz majd. Puszi: Andi
zsuka49: (10-15-2007 @ 04:59 pm)
Van benne valami, amit mondasz Kapitány!:)))
Köszi, hogy itt jártál: Zsuzsi
Captnemo: (10-15-2007 @ 09:02 am)
A csönd is jóbarát. Benne érik a gondolat. Mint e pár sorod is fentebb!:)
