Köröttem a világ néma és holt,Gyötör oly sok magányos éjszakán,Eszembe jut az a legvégső csók,S csüngök ajkadnak utolsó szaván.
Könnyezem sokszor e tört keserven,Messze már a szerelemnek árnya,Azóta fény után bolyong lelkem,Eltűnt tőlem a tavasz virága.
Köröttem a világ hideg, sötét,A múlt után futó -, ez lettem én,Zavarnám - ha tudnám - létem ködét,Hisz szeretni szívem -, nem tud szegény.
2007. december 16.
