Örökös rohanás a földi élet, hol vaskézzel ölel az idő és tér, álmok árnyai bolyongnak az égen, bánat és szerelem vissza-visszatér. Örökös változás minden idelent, még jó, hogy reménnyel a lét felruház, e nagy forgásban a gyász sem idegen, ám vigaszt nem hoz más, csak az elmúlás. Ha majd egyszer a túlsó partra érek, s a föltámadást várja minden napom - ígérd meg! - verssel mondasz imát értem, eldobva gyászod, s tenger bánatod!
