Félelmed


már mindennek vége
      hátradőlsz unottan
fénytelen homlokod
      ráncolod nyugodtan

félelem arcodra
      torz mosolyt varázsol
hitedtől megfosztva
      magának harácsol

piócaként tapad
      elszívja véredet
lelked üdvösségét
      s fizeti béredet

nyomasztó gondolat
      rombolja lelkedet
csalódás, gyötrelem
      mely hozzá elvezet

szembesülsz magaddal
      szédítő valóság
megkapott esélyed
      most csupán adóság

amire csak vágytál
      eggyé vált lényeddel
minden apró érték
      felér a lényeggel

miként méred sorsod
      mit ér az életed
elmaradt dolgokat
      magadtól kérheted


/2005.04.15./