Suhanó holló az éjszaka magával ragad álmatlan tépáz s felsajdul bennem egy gondolat Egykor majd kihűlt testem s ernyedt izmaim mozdulatlan hevernek s a megkezdett gondolat Szótlan koldusként bolyong markát alamizsnáért nyújtja elpilled a porban s a feledés leplébe bújva szemhéját lecsukja nincs már jövője
