Homoktükör
Elrepült madár-gondolat
keresni régi önmagad
vihar fútta dűnék tövén
vagy éppen a bölcsek kövén
Homoktenger közepén
víz nélkül egy lassú tevén
kaktuszok közt vánszorogva
legyengülten összerogyva
Nílus partja messze távol
mérföldekre szavannáktól
felhő tincse huncutkodik
Nap leánnyal játszadozik
Homlokodra árnyék vetül
emléked, ha színre kerül
Ürességben rendezheted
életből írt történeted
Fenn az égben, lenn a földön
magad építette börtön
homokvárban – homok tükör
látod magad, s kétely gyötör
Mint hajótöröttnek - sziget
a reménység, úgy integet
Túlélve vihart és szelet
meglátod az értékeket
|
|