:
Kifacsart
kifacsart a lelkem
citrom végső cseppje
fanyar ízre leltem
s az élet ecsetje
mely színesre festi
csendélet asztalán
nem hagyja leesni
vigyázza azt – talán
s ha savanyújától
eltorzul a szám is
illó illatától
kicsordul a nyál is
keserű száj ízzel
a hűtőbe zárom
leöblítem vízzel
s a narancsot várom
2006-01-08
(60 szó a szövegben) (667 olvasás)
Anna1955: (01-10-2006 @ 01:07 am)
S én finom érettet javaslok.... Nagyon jó a versed, tökéletes a hasonlat....:))))
lacoba: (01-10-2006 @ 07:48 am)
Tetszik a párhuzam! Mindenki jobban szereti a narancsot, mégis citromot csavarunk a teába... A Te citromod is az élet része... Node, nem mindig csak teára vágyik az ember!!!!
prayer: (01-10-2006 @ 12:22 pm)
Így van ez rendjén! Mindig jön szebb nap!
Emericus: (01-11-2006 @ 04:39 pm)
Frappáns, szép vers.
LEKA: (01-11-2006 @ 12:05 am)
Kedves Anna! Örülök, hogy tetszik a hasonlatom. Hát igen...az érettebb, jobb...vagy ki tudja. Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel: Éva
LEKA: (01-26-2006 @ 12:22 am)
Kedves Emericus!
Örülök hogy tetszik:)))
Szeretettel: Éva