Régmúlt
Régmúlt
köztünk cikázik régmúlt pillanat kámforrá válik minden, mi számít oly könnyen elszáll, ám de visszahat
fájón rám talál, s romba dönt mindent ki sem nyíltam még s már itt a vég szirmom lehullott, vágyam megpihent
régen eldobtál, lelkem nem kellett szívem összetört a sors meggyötört hervadt virágom – szép kerted mellett
2006-03-15
|
|