hajamba túr újra májusi szél könnyed mozdulattal emel magához még könnyed lecsorogva hasít éles csíkot arcod borostás mezején s feloldja a harcod keserű mosolyod mégsem fordulsz felém végtelen magányom fájón hasít belém szívemet madárdal körbelengi lágyan hársfa illatában elvegyül a vágyam harmat könnye gördül zöldellő levélen virágzó fák között várok rád fehérben simogat a szellő gyöngéden átölel megérint a tavasz itt van már oly közel
