magasztosabbnak hitt gondolat mindig lesz, fejlődik az ember, de érte alig tesz, elfordítja fejét, bölcsnek hiszi magát, haladás útjában, saját maga a gát a vétkeit nem követi félelem, féktelen rombolás nála már lételem, magával sodorja múlt hömpölygő árja, örök viszálykodás rút kapuját tárja lángoló romok közt ott áll harcra készen haladás útjáról már letért egészen
