Őszi kép

száraz levélbe csomagolt nyálka
csüngve nyújtózik,
könnyedén hősköd
terhe szálanként érkező málha
tapad testemre,
erővel győzköd
mint egy kétkedőt, ki nem hisz édes
őszi reggelnek,
mustízű csóknak
nézem tétován ölelő fényes
fényét a napnak,
harapnak hónap
hideg napjai, október hava
deres szakállal
simogat megint
dermed pillanat megrázó szava
süvít felettem,
s gyöngéden megint
rozsdás levelek vert hada zizeg
összesimulva
keringnek, szállnak
földre borulva kígyóként sziszeg
számos áldozat,
buckákon állnak
levert seregek, vörösen jajdul
szétfolyt melege
a tűnő napnak
kifacsart citromként, keserűen sajdul
fanyar szájízzel
vége a napnak
fájdalom gyötri, ha fagy harapja
lelke megdermed
a hideg szélben
fehér köd-köntöst magára kapja
gyorsan elvegyül
sápadó fényben
őszi hangulat tobzódik bennem
megtépázottan
irgalom követ
elmúlik minden, évszakok mennek
várok a parton,
mint kopott kövek


2006-10-08.