Boldogság hozzám

Hajam fürtjeit lágy szellő bontja,
befonja gondom fehér szálait,
gyászos sötétjét halvány Hold oldja,
hozzá simítja ezüst árnyait.

Szürkéből éled újra a hajnal,
harmatos gyöngyét teríti elém,
üzenget titkon ábrándos dallal,
varázslatával közelít felém.

Kagylóba rejtett, érzések várnak,
mélységbe merült kékséggel ölel.
Átadja helyét múltam a mának,
boldogság hozzám, nem volt ily közel.