Aranyban fürdeti

Kolduló rügykezek magasba nyúlnak
Dermesztő időben ághoz lapulnak
Pikkelyes palástban egyre csak várnak
Gyöngy-fehér bimbókat fagy elől zárnak

Aranyban fürdeti gyermekét a Nap
Természet tenyerén hatalmas darab
Gyöngéden átfogja az egész teret
Csókjával feledtet végtelen telet

Menyasszony fátyolát langy szellő bontja
Almafavirága illatát ontja
Szirmait szerteszét szórja a földre
Tavasszal rá sem ismerni a hölgyre


2008-03-29