Ligeti Éva: A bűn

Csupasz testével tekeredik rád,
akár a kígyó,
Meg-megborzongva kerülnéd fejét,
sziszegi: - így jó!
Nyákosságától irtózol,
látod, mégis rád tapad,
kibúvót már nem lelhetsz:
Átölel,erőd is apad,
roskadó lábad tehertől inog,
szorul a hurok,
nyakad sem érzed, s a fejed szédül.
Már védőburok
nem vesz körül rég.
Hogy ha hozzád ér,
magával ragad,
és nem menekülsz a gyötrő láztól.
Belőle fakad
öröm, s fájdalom
- mérge benned él az éden óta
s utóbbit hagyta meg a sors,
és róla szól a nóta.