Esőtánc
Ligeti Éva: Esőtánc
Fátyolos felhő suhan az égen Áttetsző árnyként felettünk lebeg Égbolt közepén arra vár régen Szeszélyes napon könnye majd pereg
Hatalmas testét egyre csak nyújtja Azt hinnéd, hogy már tovább nem lehet Egyszerre égi kárhozat sújtja Felszakít rajta számtalan sebet
Apróka szemek lassacskán hullnak Elvesznek, szinte nyomuk se marad Fáradt-szürkéből, míg kifakulnak Hódító útjuk föld felé halad
Tetőcserepek táncterme várja Kopogóst járnak, ropják a táncot Mindegyik cseppnek esőcsepp párja Összefogódzva alkotnak láncot
Esik az eső, ablakon kopog Üvegen, kövön kedvére járja Veri a ritmust, jókedvvel topog Pörgőssel kezdi, lassúval zárja
Szemereg most is, zenéje halkul Beborult égbolt kitisztul végre Napot a szél már nem csapja arcul Szivárvány feszül végtelen égre
|
|