Cím: Hát így...
Szerző: mango - Kovács Anikó
(07-20-2005 @ 10:31 pm)
:
A napsütésben ülök egy padon,
talpam alatt gyöngykavics és a tegnapom,
nézem a görbe vádat az emberek szemében,
a kártya ki van osztva, licitálunk kevélyen.
A napsütésben ülök egy padon,
lélegzem, élek, félek, eszmélek, szeretek,
ha jön a pizzafutár, fizetek,
szabad vagyok, boldog, jólöltözött és egészséges,
és már tudom, mit lehet és miért ezt...
bennem folyton zeng egy könnyű álom,
színek százai tobzódnak palettámon:
szabadnak akarom érezni világom.
Te mit viszel magaddal? Nem sokat,
csak a hamar elillant jószándékokat,
sok tarka, furcsa, már nem létező álmot -
forgalomból kivont, kihűlt, egykor édes vágyat.
Szabadság?
Rimánkodtunk érte, itt van;
bármit megtehetsz, nem tilos, szabad;
csak ne lopj, ne ölj és ne bánts másokat.
Ha csendre vágysz, ott az erdő, sűrű a lombja,
elbújhatsz még magad elől is a vadonban.
Ha akarod, lesz társaságod, jó bort ihatsz,
felülhetsz a repülőre, Párizsban landolhatsz.
Ha beteg vagy, napod egyre hosszabb,
szenvedésed pedig mindig csak rosszabb.
Ha pénzed van, bármit megvehetsz mi felcímkézhető,
de úgy kell a boldogság, akár a levegő.
Barátomat ősz óta nem láttam: sajnálom;
ő el akart feledni, de én minden nap várom.
Gyermekem van kettő, Kedvesem imádom,
én szelíden, szépen szeretem világom.
Hát így.
A napsütésben ülök egy padon -
azt akarom, szeressetek nagyon.
(170 szó a szövegben) (692 olvasás) 
Secret_writer: (07-21-2005 @ 04:18 pm) Egyszerűen láttad a dolgokat,de nehéz neked egyedül.:)))))Szépen megírtad ezt is!:)))))))))Gyönyörű vers!:))))))
mango: (07-21-2005 @ 07:03 pm) Julianna, megköszönöm ittjártad.
Szeretettel: mango
mango: (07-21-2005 @ 07:04 pm) Más...? :)) Nem is tudom...Talán szikárabb...Köszönöm,hogy olvastál,hori :)
szeretettel: mango
mango: (07-21-2005 @ 07:05 pm) Köszönöm S_w :)
szeretettel: mango
csingi: (07-21-2005 @ 07:20 pm) Olvasni szoktam az írásaidat és nagyra tartom őket. És nagyra tartom azt az optimizmust, azt a szelíd életfelfogást is, ami pl. ebből a versedből is árad. :)
mango: (07-21-2005 @ 07:40 pm) csingikém, nagyon örülök hogy olvasol engem, és tetszik is, amit olvasol...Nagyon köszönöm :))
Szeretettel:
mango
avilon: (07-21-2005 @ 09:58 pm) A megszokott szépség.
Julianna: (07-21-2005 @ 10:04 am) Szép!
mango: (07-21-2005 @ 10:17 pm) Köszönöm,avilonom :)
hori: (07-21-2005 @ 11:23 am) Hát így... Más, mint a korábbiak. Szép!
Üdv. hori
boblogan: (07-22-2005 @ 05:26 am) "én szelíden, szépen szeretem világom" - én is szeretem a világod...
mango: (07-22-2005 @ 09:45 am) ...ennél szebbet nem írhattál volna,Bobom... :))) Köszönöm.
szeretettel: mango
bandita09: (07-22-2005 @ 09:47 pm) Ez szép...........Érzem mit érzel és amit éreznél....jól átjön a sorokon. Nem tudok bölcset tenni hozzá .
Ez nagyon tetszett /pedig nem vagyok egy ömlengő /
mango: (07-22-2005 @ 09:53 pm) Hát előkerültél,Banditám...?! :))
Köszönöm, - örülök,ha ez a vers különösen "megfogott" :))
Szeretettel: mango
vp_rozika: (07-23-2005 @ 01:23 pm) Megpróbálom az érzéseimet szavakba önteni, amiket a versed kiváltott belőlem...
"A napsütésben ülök egy padon,
talpam alatt gyöngykavics és a tegnapom," A multunkat nem szabad megtagadni, a
talpunk alágyűrni... Annak hibáiból kell okulnunk. Múlt nélkül nincs jövő.
"szabad vagyok, boldog, jólöltözött és egészséges,
és már tudom, mit lehet és miért ezt..." Biztosan tudod azt is, ennyi még kevés
a boldogsághoz. Ezt sejteti velem a "szabadnak akarom érezni világom..." De még
szemléletesebben a: "Ha csendre vágysz, ott az erdő, sűrű a
lombja, elbújhatsz még magad elől is a vadonban." Ez az, amit soha nem szabadna
megtenni... a gondok, problémák elől nem menekülni kell, hanem megoldást keresni
rájuk... Egy életen át nem bújkálhatunk.
"Barátomat ősz óta nem láttam: sajnálom;
ő el akart feledni, de én minden nap várom." Ez nagyon szép, de kevés! Ha
szeretünk valakit, azért tudnunk kell harcolni... Ha elment, tudnunk kell
visszahívnunk, visszaszelidíteni magunkhoz.
"én szelíden, szépen szeretem világom. ... A napsütésben ülök egy padon -
azt akarom, szeressetek nagyon." El fogod érni, ha te is szeretsz nagyon.
mango: (07-23-2005 @ 07:56 pm) Kedves Porozi, - mióta ez a versem megszületett, és publikus sok-sok helyen, - még soha, senki nem értette ennyire félre...Sajnálom, hogy ennyire nem szólított meg és ennyire "elmentetek egymás mellett" : te és a vers... :))
Mindennek dacára, köszönöm, hogy végigolvastad,és leírtad a gondolataidat, még ha azok cseppnyit falsok is...De gondolatok. És ezt én tiszteletben tartom,sőt köszönöm. mango
Captnemo: (08-26-2005 @ 11:19 am) Istenem... A kavicsrugdosós kép... De rég volt, bizony rég. Talán egy évszázada lehetett. Szép ez a versed. Sóhajával, óhajával együtt. Akár egy lehelet.
Szeretettel:Laci
mango: (09-04-2005 @ 04:03 pm) ...bizony rég volt,Lacikám :) De még milyen rég... Köszönöm,hogy itt jártál. Szeretettel: mango *nagyot, mélyet sóhajt*
|
