(Neked...)

Hogyan lehetne ezt szavakba önteni,
jaj,ügyetlen vagyok, nem sikerül, -
hogyan kell elmondani,
hogy az élettel rég kibékültem
sőt haragban sem voltam
itt belül?!
Bennem olyan fényes béke van
--- hogyan is írjam ? ---
mint mikor a pipacs lángolva lobban a
forró augusztusban, s a vonatablakból
szemedbe robban a végtelen mezőn -
a porban fény leng, fölezüstlik a csend;
úgy hallod, az isten hegedül...
vársz egy hangra, még tán hallod is :
mint álmaid kútjába csobbanó kavics
oly mély és titokzatos minden,
és akkor hirtelen, egyszerre megérted:
az életed egy hosszú-hosszú,
folyamatos karácsony,
benne mosolyog a meglepetés,
nem vártad, csak kaptad: varázsos,
a puha szőnyegen elhalt a lépés,
csend van körülötted és benned,
meg áldott, bíbor békesség...
Talán nem adta vissza jól a szó,
talán ez nem is elmondható --
de te tudod,
neked int csókot a vidék,
már nem késhet soká a bizonyíték;
hisz mit szóljon az, ki fájni sem mer,
míg te lépést tartasz a többiekkel,
lelked mint frissen vasalt nyári ing,
szíved forró, nyitott és szelíd
és benned mindig puha,
selymesen-finom a békesség.
Jó ez így.