(Neked...)

ha lépsz az utcán, nyílik előtted egy ablak mely
mögött a hűvös szobában csöndes béke hallgat;
eldobott pop-cornos zacskót görget
lomhán utadba a májusi fuvallat;
apró macska fut előtted át a Júlia útra,
a zöld szem egy percre rádparázslik;
tudd meg
én vagyok az

ha füredi vonatod elment és egyedül vagy, - várj még;
ha lassan de biztosan nő benned a fekete árnyék;
ha azt érzed: nem vagy senkinek senkije;
ha az égen villámok fényes vonala villan,
mégis oly sötét lesz akár a katlan;
...és bársonyos az utca akár a szilva hamva;
tudd meg
én vagyok az

ha jön az Anna-bál és szíved beledobban,
forró az arcod, verejték hűl homlokodra;
fürgén futsz, akár a gazella, megszelidíteni
senki sem tudott, hiába próbálta;
mosolyod egyszer már nekem adtad,
szegd meg hát a törvényt, mit szabtál magadnak,
elszaladhatsz, - de utadba állnak e rímek;
tudd meg
én leszek az
ki mégis utolérlek