:
(Neked...)
Várlak.
Végtelen a szeptember délután,
üldögélek, - ferdén tűz a napsugár,
összegzem egész eddigi életem,
megfordul minden most velem
hirtelen
hirtelen
hirtelen
Várlak.
Jobban tán várni már nem lehet,
mutatja az utat egy hang Neked,
halkan összekulcsolom kezem;
őszi illatok futnak le a hegyen
lebegőn
lebegőn
lebegőn
Várlak.
Lábujjhegyen közelít a fény, a vágy,
értelmet nyer a boldog némaság,
csoda történik, örökérvényű dolog:
én már mindig csak erre gondolok
igazán
igazán
igazán
(79 szó a szövegben) (718 olvasás)
kavics: (08-19-2005 @ 07:59 pm)
A címe lehet,hogy apró, de avers nem az.Nagyon jó vers! kavics
mango: (08-19-2005 @ 08:06 pm)
Köszönöm,kavics :)
zanzaa: (08-19-2005 @ 11:48 am)
A szóismétlésektől tényleg lebegő! Rövid vershez kicsi kép... mit mondjak még, tudod... talán ez is elég... :-)
mango: (08-19-2005 @ 12:50 pm)
...igen, elég.. :) Köszönöm, zanzaa... :) Szeretettel: mango
Julianna: (08-20-2005 @ 05:24 pm)
Apró (?) vers? De mennyi minden van benne! Lehetne sorolni, De inkább olvasni!
mango: (08-20-2005 @ 06:07 pm)
Köszönöm,Julianna :)
pacal2: (10-30-2006 @ 04:04 pm)
Anikó!
Nagyon tetszik a vers!Szép,és légies!Megint tanítottál!
pacal
mango: (11-17-2006 @ 02:13 pm)
Köszönöm, Laci :)
