Százados utca 18.
(Neked...)
Álmaimban gyakran gondolok arra a régi házra minek sárgálló, büszke homlokára sötétbarna betűkkel írva volt Százados utca tizennyolc ez valami tüskés ódon bánat felbukkannak elfeledett árnyak ismét ott járok az alkonyba futó utakon a kertben a vén diófa árnyát kutatom oly tünékeny ez az álom mint integetés egy kihalt állomáso n lágy remegés ölel át ha újraérzem e ház ölmeleg nyugalmát szép akár a portugál nyár vagy mint áldó aranytól ékes határ s a gyerekkor hová visszamennék csak egy elröppenő álom csak egy szelíd emlék…
|
|