julianna: (01-16-2006 @ 09:36 pm)
Számomra ez megint egy újdonság. A vers hangulata eltér azoktól, amit eddig olvastam tőled.
mango: (01-17-2006 @ 09:40 am)
Igen, valóban, - ez nem a "tipikus mango-vers" :)) Néha ilyen kívánkozik ki... :) Köszönöm ittjártad. :)
csizi: (12-25-2005 @ 04:54 pm)
Jó ez így, ahogy van, lehet ezt érteni, gratulálok, és Boldog 365 napokat Neked.
mango: (12-25-2005 @ 05:04 pm)
Köszönöm drága csizikém, - jól esett ez a pár kedves sor tőled :))
soman: (12-25-2005 @ 11:23 am)
A magány félelme mango köntösben... Szép! Nem is tudom, olvastam-e már tőled ilyen négysoros versszakú, a-a, b-b rímpárost.
Paulus: (12-25-2005 @ 11:24 am)
A középső versszak logikai ellentétben áll az utolsóval (önmegszólítás?) A régi napok sohasem nyílnak újra; elszáradt virágok - bár a virág újra nyíl, de a múlt nem virág. Ezzel együtt tetszett a versed.
mango: (12-25-2005 @ 11:28 am)
...igaz.Ritkán szorítom magam "kötött korlátok" közé. Most ez kívánkozott...Az én igazi közegem a szabad-vers, - azt hiszem. De néha kell, hogy szabályokat állítsak fel magamnak, - akár így, versben is...Köszönöm, Ottó, hogy olvastál. :)
mango: (12-25-2005 @ 11:36 am)
Igaz, ha már meg kell magyaráznom a verset: valamit nagyon elronthattam...De most mégis megpróbálom...A középső, dőlt betűs versszak egy hang ami a fülembe súg...Engem szólít meg, és egy kívülálló objektív hangján szól hozzám...Igen, egy "megszólítás", - de nem én szólok saját magamhoz...Szándékaim szerint ez így kellene hogy "átadódjon" az olvasónak. Nyílván bájos (?), de - ezek szerint - sikertelen kísérlet volt... :) És igen, én vallom, hogy a "régi napok" bizony tudnak újranyílni: talán még erőteljesebben is, ha épp arra van nagy szükség...Ha nagyon erősen akarjuk: nyílhatnak. Még szebben, még pompázóbban mint eddig valaha is...Köszönöm,Paulus, hogy olvastál. :)
Anna1955: (12-25-2005 @ 11:56 am)
Kedves Anikó, ez a versed nem a megszokott, de igazi Mangó vers ez is. A lelked van benne, mint az összes többibe is, de talán ez a legszebb. Mert bizakodást érzek, szerelmet, boldogságot mögötte..... Őszinte szeretettel Anna..:)))))
mango: (12-25-2005 @ 12:10 pm)
...így Karácsony első napjára ez a vers követelt utat magának...Talán kicsit keserűbb, mint "illő" lenne a szeretet ünnepének első napján, - de én az év 365 napjából háromszázhatvaötön szeretek...Igazi mango-versnek érzem én is talán, - ha van egyáltalán ilyen...Nekem a Karácsony - úgy látszik, - csak félelmet és szorongást tartogat, kísért ez az ünnep engem: nem szeretjük egymást, akárhogy szeretném, hogy másként legyen...De küzdök ellene, heroikusan küzdök, Annám, - hinni akarom, hogy sikerül. Sikerülnie kell...AKAROM. Köszönöm, hogy itt jártál. :)
hontalan: (12-26-2005 @ 03:01 pm)
Kedves mango! Először is örülök, hogy ismét tollat ragadtál, már rég olvastam verset tőlled! / Remélem megtalálod a keresett utat, de nem egyedül, hanem a "- csak mi ketten" egyes szám második személyével. Álmodozni ne félj, s régi napjaid kinyílnak körötted, hogy ne maradj egyedül az egész világon. Légy nagyon boldog vele!! Szeretettel Sanyi ;-}
Netelka: (12-26-2005 @ 07:24 pm)
Megfogtak ezek a sorok, mango. Szomorkásan fátyolos hangulata ellenére valami varázslatot is hordoznak a szavaid. Lehet, hogy a karácsony teszi, de engem nagyon megérintettek.
blue: (12-26-2005 @ 08:00 pm)
Kedves Anikó! Hamisítatlan mango sorok, gyönyörű a versed. szeretettel: Gaby
_zizike_: (12-26-2005 @ 08:34 am)
:) Szia Mangó drága!:) a verset már kielemezték előttem mások ... én most az első benyomásom osztom meg Veled: -Mindig lenyűgöz írásaid szókincse!:) Szeretettel ölellek: zizike
AngyaliAndi: (12-26-2005 @ 09:41 am)
Kedves Anikó!
Nem kell ezt a verset boncolgatni, csak jónéhányszor fellapozni! Ahányszor elolvastam, mindig más hangulatot okozott. Kicsit szomorú, kicsit reménykedő, gyönyörű, és ez a lényeg! Légy boldog kérlek!!! Puszi Andi
edami: (12-26-2005 @ 09:48 pm)
Ertem es erzem, fajdalmasan szep!
szeretettel
edami
mango: (12-26-2005 @ 10:24 am)
_zizikém_ drága, köszönöm figyelmedet és méltatásod, nagyon jól esett :) Köszönöm, igazán :) szeretettel: mango
mango: (12-26-2005 @ 10:29 am)
Andikám, - köszönöm jöttödet és szavaidat. Azt írod "...kicsit szomorú, kicsit reménykedő"..., és ezt, azt hiszem, jól érzed.Tegnap nagyon ez kívánkozott ki... És végül a lehető legszebbet kívántad nekem: "Légy boldog kérlek!!! " - MEGÍGÉREM :)) Szeretettel: mango :)
Emericus: (12-27-2005 @ 03:07 pm)
Igényel, szép vers. Kívánom, a szívedet melengető mesékben sose csalatkozz.
mango: (12-27-2005 @ 07:35 pm)
Köszönöm kedves Emericus, - ezt a jókívánságot nagyon szépen megköszönöm, és remélem, igazad lesz; nem szeretnék már többet csalatkozni...Köszönöm még egyszer... :)
hori: (12-27-2005 @ 11:46 am)
* Nagyot sóhajt és reméli megbékélsz...*
mango: (12-27-2005 @ 12:14 am)
...azon vagyok, hogy megtaláljam azt az utat...Sőt...Talán már meg is találtam, legalábbis én ezzel szoktam magamat nyugtatgatni: és ezt mostanában sokszor meg is teszem... Ráadásul én ezt el is hiszem:annyira bízom benne, hogy nem csalódom... :)) Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm, hogy leírtad a versemről a véleményedet. Legyen igazad- jó lenne... :)) Szeretettel: mango
mango: (12-27-2005 @ 12:17 am)
Köszönöm, Netikém, ha "varázslatot" is találtál benne...Örülök, ha megérintett téged. :)
mango: (12-27-2005 @ 12:19 am)
Neked is köszönöm,Gabykám. Sokszor. :)
mango: (12-27-2005 @ 12:20 am)
...igen, te jól ismersz, edamim :) Köszönöm soraidat ... :)
mango: (12-27-2005 @ 12:39 pm)
*mango elmosolyodik és köszöni szépen a hűséges horinak - megbékélek végre, azt hiszem...* KÖSZÖNÖM :)
