Februári ditirambus 

(Hozzád...)


Az asszony szobájában szavak máglyája égett,
és ő (elátkozott Danaida), - színezüstből
festett - gőgös disztichonnal - rímet…
…hinni akarta: megéri nyugalma idejét,
s ahogy Odin belesúgta Baldr fülébe a
nagy teremtés titkait, az asszony is várt,-
várt egy kicsit boldogabb jövőre,
mely talán egy őszi napon megváltja kínjait,
megváltja örökre.
Az idő csak morzsolta az ónos keddeket előre,
és ő már csaknem elfeledte,
milyen sokáig volt a lég bús-szürke felette:
hisz fénytelen egén
a csillaghad olyan rég megfáradt,
és mint lángok közt a só, - pattogott a bánat;
régi nyarai is csak tört akkordok,
csupán a tél prelűdjei voltak,-
…míg végre szonáta szólt, felfénylett ünnepe:
és szíve a Bahamák minden csodás
varázslatával lett tele.

Néha, ritkán, - mégis dörrennek az esték,
ilyenkor az asszony hallgat és fáj a szó,
elképzeli: most fut át erein az a mélykék festék,
mely kihagyott szívdobbanására ciánnal válaszol.

Budapest, 2006. február 5.