Sánta szívzörej

[...]

Lásd, ...most már torzó lettem,
félkész festmény fehér vásznon,
leszakadt gomb a kabáton,
elpattant rugó messzire repülve,
vörös rúzsfolt, - nagyon elkenődve.
Széthord a szél, nézek utánam, -
állok szívemmel a pesti éjszakában,
ha rám néznél, bele a szemembe,
lelátnál egész lelkemnek mélyére, ---
régi napjaink ott gubbasztanak soványan,
a mesének vége, - mégis tovább van...
...végig kell mondani, szólni kell! Szólni!
A szédítő szakadék felett át kell jutni,
muszáj a hívó szót hallani, egymást tudni,
néha tálán kis időre elbúcsúzni,
- de addig is erőre kapva gyógyulni...
Aranykalickád ajtaja olykor felpattan,
a kiút rádmosolyog,  lépj rá nyomban;
megérkeztél : vár a valós élet,
a Te Istened segít, hogy az életed éljed.
A torzó torzó maradt,
és ennek így kell lenni, ---
...
ezt a festményt nem fejezi be immár senki.




Budapest, 2006.április 23.