(Neked...)

Ott, ahol most nyugtalan álomra hajtod a fejed,
és vékonyka, hűvös lábait hintázza a Hold,
március legutolsó napja titkodat, íme, kileste,
de látod? Mégis nyugalmas este volt…
és mikor az állomásról feléd indul velem a gyorsvonat,
a hajnal már mosdatja az imbolygó árnyakat, -
te otthon kora reggel tűnődve és mélán, a falinaptárról
egyetlen lusta mozdulattal letéped a harmadik lapot,
és én március harmincegyből, - mint apró hajót, -
papírból és szavakból Neked egy verset hajtogatok…
Ekkorra felgyúl a Nap a városban és fényt repeszt,
s az új naptárlap mutatja: ez bizony már április egy…
...de ne gondolj vele, Kedves, elűzni hiába is próbálnád,
és sose’ bánd, hogy többet már nem üthet ez a kártyád;
hidd el, ez a nap nem valami eldobható, buta holmi,
de teljes, és kerek, mint a gömb: ebben az évben
többet már nem tudsz,  - és nem is kell hozzáadni...
én egyre csak hozzád távolodom, mindig feléd tartok,
és ha az álmos, vöröstéglás, kihalt állomáson
magam mögött hagyom a szörnysötét, dohogó vonatot:
szorosan, némán ölelj magadhoz és nézz rám.
Akarom.




2006.március 31. koradélután