:
Hol jártatok eddig völgyünk dala?
A mindent elöntő rengeteg,
A semmibe mosott arcok kacaja –
Vajon – hová rejtette lelketek?
*
Hol van a csillék nyikorgó nótája?
A havat is átfestő serénység,
A kolóniák sarcban kopott arca –
Ugyan – merre most a reménység?
*
Hol leli örömét a palatábla?
A szenvedésen táncoló szegénység,
A Táncplacc vakuló színpada –
Miként – hogyan áll a tehetség?
*
Hol a Pécskőig kanyargó vígság?
A mélység síró szösszenése,
A sanyarú múlt görnyedt hátán –
Egyáltalán – milyen sarjaim élete?
***
Van-e fedél a búsuló fejek felett?
Enni – a mennyiből – eleget lehet?
Arra is kong a hegy gyomra?
Tanít bennetek valaki jó szóra?
Akad-e húr a hegedűn?
Szabad-e szállni a derűn?
***
Ne – ne menjetek még!
Csak egy kicsit –
Egy percig halljam még,
Miként szépül keresztem,
Vagy ragyog szemem,
Míg csendben bárki jöhet felém!
Ne – ne menjetek még!
Hisz nem is sírok én!?
Ne – ne menjetek még!
Csak egy nap az enyém!?
Jövőre…?
Jövőre is gyertek!
Jövőre is legyen egy nap az enyém!
*
2003. október 18.
*
(Ma felújítottuk a '60-as években ledózerolt,
a középkorban még mezővárosi rangú Inászó
temetőjének főkeresztjét. 1848-ban ebben a
Zagyvarónához tartozó településrészen kezdődött
a nórgádi széntermelés. Jelenleg lakatlan.)
(160 szó a szövegben) (789 olvasás)
AngyaliAndi: (01-07-2006 @ 04:08 pm)
Gyönyörű, méltó megemlékezés!
Netelka: (01-07-2006 @ 08:10 am)
"Van-e fedél a búsuló fejek felett?
Enni – a mennyiből – eleget lehet?" - versedben ezek a sorok különösen megfogtak. Köszönöm, hogy olvashattam!
lacoba: (01-07-2006 @ 08:31 am)
Köszönöm, hogy rámnéztél. Igyekeztem az odaérkezésünk, közös munkánk meghatódottsgát közvetíteni! Örömömre szolgál, hogy ez a HSZ-ed alapján sikerült. Egyébként azóta évente egy alkalommal örömmunkázunk a temetőben illetve szintén egyszer az inászói Ó-Mária tárói emlékhelynél. Öten-tízen-tizenöten érezzük a meghatottságot.
soman: (01-07-2006 @ 10:45 am)
Versed méltó tisztelet. Csak olvasni, olvasni, olvasni lehet...
Anna1955: (01-08-2006 @ 04:17 pm)
Kedves Lacoba! Sok ilyen ember kellene, mindenfelé, hogy megmentsék a Haza emlékeit, kincseit. A jövőnk a múltunkból ered....Versed nagyon tetszett....:))))
magdie: (01-08-2006 @ 04:18 pm)
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik érzéseiket, élményeiket, ilyen gyönyörűen ki tudják fejezni!
LunaPiena: (01-09-2006 @ 12:15 pm)
Kányádi és Wass Albert jut eszembe a versedet olvasva. Méltó elődök :)
lacoba: (01-10-2006 @ 01:44 pm)
Nagyon örülök, hogy Titeket is megindít. Egy ilyen elhagyatott település... Mi késztetett embereket ilyen kultúrák eltörlésére, ahol Nógrád megy első kórháza volt, ott jelent meg a megye első oktatással foglalkozó újságja... Ma egy temető, egy emlékhely, egy vadászház, a volt iskola és a sok-sok írásos emlék ez maradt a virágzó település helyén.
