Tegnapi sár - sűrű dagonyák - nyoma tesped örömként,
tört hátunkon a múlt terhe zihál, araszol,
lüktet egy új dal, melyben porszemet álmodik a tér,
s egy zöld pázsitot élesztget a tollam azon.

Így írunk mi. Kicsit tán' félszegen osztjuk a rímet,
míg kobakunk körül a sánta epigram' ered.
Swift utazásain újra merülne a példa, s a versek?
Írnál verset a sírodra? Egyetlen egyet?

És a halandzsa? Vajon felvállalnád gyerekedként?
Vagy trend-szlengen utaznál te is? (Iskola-jaj.)
Volna-e most aki a bizonyítványát magyarázná,
hogyha imánkon mozdulna - alant - a talaj?

Zagyvaróna, 2008. június