Szemed tükrében...
Szemed tükrében…
Szemed tükrében, most magamat nézem,
Azon merengek, milyen voltam régen?
Érzem, szeretetünk nem változott semmit,
Mondd, ugye most is minden oly’ meghitt.
Szemed tükrében megfáradt arcot látok,
Gondoktól sokszor a homlokom árkolt.
A szám is milyen gyakran görbül lefele,
S lassan-lassan elfogy az életem ereje.
Szemed tükrében újra magamat látom,
Ifjonti mosolyt mely megölel, s átfon.
Mitől egykor oly boldogok voltunk,
Ami, ha nincs, más lett volna sorsunk.
Mögöttünk lépkednek koptatott éveink,
Félszavak, mosolyok, értjük egymás érveit.
S ha megfáradt karodat ölelésre emeled,
Tudom, hogy érzed, boldogan vagyok teveled.
Budapest, 2008. november 19.
|
|