.

Volt egy régi álmom, mely gyakran visszatért,
Ifjúságom igaz álma, mely’ most is bennem él.
Nem volt különös rémálom, nem volt szerelmes,
Azt álmodtam egykoron, hogy győz a becsület.

Sok-sok év telt el az óta, s azt kell mondanom,
Ez az álom időszerűbb most, mint egykoron.
Akkor mikor a becsületnek nincsen értéke,
Hazug szóval, és álnoksággal juthatsz előre.

Azt látod, hogy a hazugság a siker kovácsa,
Aljasság és képmutatás a legjobb barátja.
Elsöpörnek mindenkit, ki ellenük szegül,
Átgázolnak a tisztességen, kíméletlenül.

Mit lehetne ellenük tenni, most ezt kérdezed?
Töprengsz magadban, s a választ keresed?
Ülj le hát, és figyelj rám, hogy segíthessek,
Elmondjam néked, a sikerhez, mi is kellett.

Álmomban réges-régen, gyenge és elesett voltam,
Mégis mindig győztem, mert igazat szóltam.
Nem volt erős hadseregem, sem csodafegyverem,
De az őszinte szavak fegyvere segített nekem.

.

Budapest, 2006. május 24.